Fantasy

Fehérvár csarnokának gerendái alatt füstölgött a kandalló, de a lángok sem tudták elűzni a falakból áradó hideget. Kint a hóvihar sebesült farkasként ordított, bent pedig a jarl trónterme zsúfolásig telt harcosokkal, kereskedőkkel és kétségbeesett menekülőkkel. A levegő sűrű volt a füst szagától, a nedves gyapjú illatától és a félelem savanyú leheletétől.

A Vérhold Birodalma egy zord, kegyetlen vidék volt, ahol az égbolt örökké szürke ködbe burkolózott, és a nap sugarai csak ritkán törték meg a sűrű homályt. Az éjszakákat a hold vöröslő fénye uralta, amely baljós árnyakat vetett a kopár földre. Ez a birodalom nem egyetlen hatalmas királyságként állt fenn, hanem elszórt városállamok és nomád törzsek laza szövetségeként létezett, amit egy sötét vallás tartott össze: a Csontpapok hite. Ők az Alvilág Urait szolgálták, azokat a titokzatos, ősi lényeket, akik a föld mélyén szunnyadtak, és akiknek hatalma rothadó gyökerekként szőtte át a világot.

Egy kalandozócsapat ereszkedik a Blackvein-bánya sötétjébe, ahol szembesülnek a kozmikus rettenettel, ami örökre megtöri elméjüket. Cuthbert kardja villan, Boleyn páncélja felhasad, Ysmera pedig az őrület csábításának enged – de vajon ki éli túl az Alaknélküli Szunnyadó haragját? Egy Lovecraft ihlette dark fantasy, ahol a mélység nem ereszt.